Erdély...

Bár a blogot már régen frissítettem, most még mindig nem saját szerzeménnyel jöttem. Gondoltam, ha már gasztroblog, akkor a nyaralásunkból a gasztro részeket legalább közzé teszem :)

Amikről nem készült dokumentáció, az a minden napi reggeli és ebéd, ami maximálisan finom volt. Nem volt svédasztal (bár reggel igazán bőséges volt a választék), de kinek hiányzott?! Egyetlen nap sem volt, amikor ne nyerte volna el a tetszésem a felkínált étel. Volt ordás süti, írós palacsinta, mics, általam nem ismert formában elkészített ecetes krumplisaláta (biztos, hogy egy darabig én is így fogom készíteni), töltött káposzta, stb. stb.

A reggeli asztalról nem hiányozhatott egyebek mellett a padlizsán krém, a házi kőrözött, a házi készítésű lekvárok, melyeknek darabszámát a fiúk jelentősen megcsapolták :-D

Egyik pihenős napunkat a hegyekben töltöttük egy kis faházban, ebédre bográcsolás, vacsorára flekken, uzsonnára pedig mi más, mint a kürtős kalács...

Recept elmentve, Korondon a sütőfák megvásárolva, és ha időm engedi, a napokban hozzáfogunk itthon az elkészítéséhez.

Hogy itthon még rövid ideig emlékeztessen valami erre a nyaralásra, (a fotókon és az emlékeken kívül), hoztunk haza a házigazdánál (Deák Enikő) vásárolt lekvárokból, szörpből. Íme a felhozatal:

Persze áfonya lekvárt, málna lekvárt már szinte mindenki evett, de itthon mégis inkább a barack, a szilva, a meggy és az eper válik lekvárrá. Benedek alig eszik gyümölcsöt, az áfonyát se kóstolta meg Mohos Tőzegláp túránk során, ellenben az áfonyából elkészített lekvárt töménytelen mennyiségben pusztítja... muszáj néha visszafognom, egyrészt a túlzott cukor bevitel miatt :) másrészt jó lenne, ha még kb. szeptemberben is ehetnénk belőle :)

Az egyik újdonság a csipkebogyó lekvár, én speciel még nem ettem ilyet, most hoztunk egy üveggel, kíváncsian várom, milyen lesz.

A másik új dolog számomra - amiről eddig még nem is hallottam - az a fenyőszörp. Nem mondom, hogy nem fogadtam kétségekkel. Az illata egyértelmű fenyő (gyanta) illat volt :) És az íze is. De meg kell valljam, finoooooooom! Főleg szénsavas ásványvízzel. Fantasztikus íze van! 

Röviden és tömören ennyit az erdélyi gasztronómiáról. Biztos, hogy nem ez volt az utolsó nyaralásunk ezen a tájon...