Hamis velőpástétom

Ez is a gyerekkorom gyakori résztvevője volt, nagyon szerettük. Esténként leültünk a nagy asztalhoz együtt, pirítósra kenve fogyasztottuk, és forró teát ittunk hozzá. Néhány barátnőm ha ott ragadt vacsira, az elején kétkedve fogadta a név hallatán, majd gyors pusztítás lett a vége, és otthon elkészíttették (ugye Kati? :-D ). Hogy őszinte legyek, nem tudom, miért ez a neve, mert igazi velőpástétomot még nem ettem. Pedig szeretem a velőt, de eddig csak más formákban fogyasztottam. De szerintem inkább az állaga/kinézete miatt kaphatta ezt a nevet. Sokan élesztőpástétomnak is ismerhetik, de lehet hogy néhányan most hallotok róla először.

A recept Anyukám egy régi szakácskönyvéből való, és ott hamis velőpástétomként szerepel. A receptkönyvnek a nevére se emlékszem, csak azt tudom, hogy régebbi, mint én, és már gyerekkoromban is több részletre szét volt esve. A belső borítóján pedig néhány lánynév szerepelt, ízlelgetve, hogy hogy is fognak engem majd hívni, míg középen a végleges nevem nagy betűkkel, csupa felkiáltójellel. Most, hogy belegondolok, már rég találkoztam ezzel a könyvvel, remélem még megvan valahol.

Tegnap este készítettem vacsorára, elég sötét volt már, és kevéske fotó(nem)tudásommal nem tudtam mit kezdeni. Gondoltam sebaj, majd reggel... hát reggelre nem maradt, úgyhogy az esti képekből kellett válogatnom... bocsi :)

Hozzávalók

1 fej hagyma

kevés olaj

5 dkg élesztő

1 bögre víz

3 ek zsemlemorzsa

3 tojás

só, bors

A hagymát felkockázzuk, az olajon üvegesre pároljuk. Az élesztőt egy bögre (2,5 dl) langyos vízben feloldjuk, a megdinsztelt hagymára öntjük, lassú tűzön felforraljuk. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a zsemlemorzsát. Ha összeállt, 3 lazán felvert tojást adunk hozzá, majd ezzel készre főzzük. 

Pirítóssal tálaljuk, nagyon-nagyon finom vacsora!!!!!